Életem és családom hatalmas fordulópontja volt az, amikor nevelőszülő lettem 15 évvel ezelőtt. Minden addigi dolgunkat hátrahagyva vágtunk bele ebbe a nemes, de ismeretlen feladatba. Azért ismeretlen, mert Isten nem ajándékozott meg bennünket saját gyermekekkel. Igazi mélyvíz volt, hatalmas kihívás, de vettük az akadályokat. Soha nem voltunk egyedül, minden szakmai támogatást megkaptunk és kapunk a mai napig a Nevelőszülői Hálózat szakembereitől. Nagyon büszke vagyok a nevelt gyermekeimre. Két fiú egyetemre jár, a legfiatalabb a második szakmáját sajátítja el. A kislány általános iskolás, röplabdázik, a fiúk pedig fociznak. A nevelőszülőség számomra egy olyan hivatás, amely bár nagyon sok kihívással és megpróbáltatással jár együtt, de nagyon sokat ad is. Felemelő érzés az, hogy a szeretet, amit adok, azt a nevelt gyermekeimtől sokszorosan kapom vissza.

10 éve vagyok nevelőszülő. Jelenleg három tinédzser fiúgyermeket nevelünk a párommal. Göröngyös utakat jártunk be közösen a gyermekekkel az elmúlt évek alatt. Idővel azonban a kitartásunknak, a szeretetünknek és a szakemberek segítségének köszönhetően minden jól alakult, még a kezdeti problémás kapcsolattartás is a vérszerinti szülőkkel. Kedvenc idézetem szerint „Nincs az a szeretet, amely ne válna segítséggé.” (Paul Johannes Tillich) Kezdettől fogva ez a gondolat motivált a munkám során. Továbbá az, hogy a gyermekek hamar a bizalmukba fogadtak és megnyíltak felém. A hozzánk került gyermekek, nagy érzelmi változáson mentek keresztül a családunkban. A kapun belépett, félénk, érzelmileg labilis, traumatizált kisfiúk, mára már vidám jókedvű tinédzserekké cseperedtek. Mindezek megerősítettek abban, hogy jól döntöttem akkor, amikor nevelőszülő lettem.

14 éve vagyok nevelőszülő. Előtte egy lakásotthonban dolgoztam, ahol megtapasztaltam, hogy az ott nevelkedő gyermekek mennyire kiszolgáltatottak és milyen nagy szükségük van a szeretetre, a családra. Mivel a két fiúnk már a nagykorúság küszöbén állt, így velük egyeztetve végeztük el a tanfolyamot a férjemmel. Azóta három fiúgyermekről gondoskodunk az otthonukban, akik csecsemőkoruktól fogva nevelkednek nálunk. Családunk minden tagja szeretettel veszi körül őket. Nagy örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy hálájukat, szeretetüket minden nap megtapasztalhatom. Bár nagyon különböznek egymástól, de viselkedésükkel és tanulmányi eredményükkel mindhárman próbálják viszonozni azt a törődést, szeretet, amit tőlünk kapnak. Azt gondolom, hogy munkánk során tisztában kell lennünk a gyermekek életében betöltött szerepünkkel és az értük végzett feladataink fontosságával. Ennek pedig egyik feltétele a jó csapatmunka, az együttműködés a gyermekekkel kapcsolatban álló valamennyi szakemberrel.

Számítástechnika és az inkluzív nevelés szakos okleveles tanár vagyok. Mindezek mellett nevelőszülő és nevelőszülői tanácsadó. Elváltként, egyedül neveltem a fiaimat, amikor 2007. március 17-én két gyermeket fogadtunk az otthonunkba. Az én két fiam akkor szembesült vele, hogy a szép ruhák, a jó ételek, a kirándulások nem mindenki számára elérhetőek, sőt sok gyermek ezeket nem kaphatja ezt meg. Nagy meglepetésemre, amikor legközelebb vettem nekik egy-egy pólót, akkor odajöttek hozzám és megköszönték azt. Ez eddig nem így volt. Azonnal elfogadták a két nevelt gyermeket, mindenben támogatták őket. Ma már ez a 3 éves kislány, aki megtanította a fiaimnak, hogy amit kapnak tőlem, azt értékeljék, 20 éves és egyetemre jár. Művelt, okos, kedves és szeretetre méltó, olyan, mintha a saját lányom lenne. Gyakran megkérdezi: „Emlékszel? Amikor ide születtem nektek…!” Azóta sem felejtettük el, hogy minden apró dolognak nagy értéke van, amit meg kell becsülni, szeretettel megköszönni. A boldogság számunkra pici hétköznapi, egyszerű dolgokban rejlik. Azt jelenti egy mosoly, egy gyöngéd ölelés, hogy egészségesek vagyunk, hogy kisüt nap, vagy az, amikor egy gyermek azt mondja nekem, mi ide születtünk.

2010 óta vagyok nevelőszülő. Jelenleg 4 gyermeket nevelek. Büszke vagyok arra, hogy nevelőszülőként olyan gyermekeknek adunk lehetőséget egy jobb életre, akik a saját családjukban ezt nem tapasztalhatták meg. Az első kihelyezéskor családunk éppen egy nagy balatoni nyaralásra készült, ahová már a nevelt gyermekek is velünk tartottak. Ott szereztük az első közös élményeinket. Igazi családdá kovácsolt bennünket az a két hét, és mindannyian boldogan gondolunk vissza ezekre az időkre. Azóta is a családunk tagjai a gyermekek, akik közben felnőttek. Mi így együtt vagyunk egy nagycsalád, akik szeretetben élünk és mindig, mindenben számíthatunk egymásra.

2017 óta végzem a nevelőszülői tevékenységet a Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény nevelőszülői hálózatában. Saját gyermekünk még nem született a férjemmel, így ez volt az egyik ok, amiért választottuk ezt a szép hivatást. Aztán azért is, hogy a gyermeknevelés, a róluk való gondoskodás kitöltse az életünket és teljessé tegye a családunkat. Munkámban sok szépség, de nehézség is akad. Mindegyik gyermekben van valami jó, csak meg kell találni azt. A legfontosabb nekem a szeretet, ami kiszínezi a napjainkat. Nagyon szeretem a rám bízott gyermekekkel kapcsolatos feladatokat, és hálás vagyok Istennek, hogy nevelőszülő lehetek. Azért is, hogy szeretetet kaphatok és én is szívből adhatok a nálam nevelkedő gyermekeknek. Igazi kihívás volt ezt a munkát elkezdeni de megérte, mert nincs annál jobb, mint látni a boldog csillogó tekinteteket, melyek mindennap megerősítenek abban, hogy jól döntöttem. Én csak azt tudom mondani, hogy: ADJ ESÉLYT EGY GYERMEKNEK A BOLDOG, TELJES ÉLETRE, ÉS LEGYÉL TE IS NEVELŐSZÜLŐ.

Nagyon meghatározó volt számomra pályám során az a pillanat, amikor három éve egy hármas testvérsort helyeztek hozzánk átmenetileg néhány napra. Az akkor 7 éves kisfiú, megkérdezte tőlem: „Itt maradhatunk?” Természetesen nálunk maradtak. A gondozásunkba került négy gyermek teljes értékű családtagként nevelkedik nálunk. Támogatásunkkal és szeretetünkkel elértük, hogy a különórák és fejlesztőfoglalkozások segítségével felzárkózzanak tanulmányaikban. Tehetségük kibontatkoztatásában szintén támogatjuk őket, heti rendszerességgel járnak néptánc, aerobic és fociedzésekre. Minden évben tartalmas nyári programokat szervezünk számukra, hogy ők is megtapasztalhassák a gyermekkor szépségeit és élményeit. Ezekkel nagyon lehet a gyermekeket motiválni, akiknek sikerei könnyet csalnak a szemünkbe. Azért, mert látjuk azt, hogy honnan indultak, és hová jutottak el az évek alatt. Kinyílt számukra a világ, kipróbálhatták magukat az élet számos területén és megtapasztalták, hogy az élet nem csak szívfájdító, hanem nagyon csodálatos is tud lenni. Különösen akkor, ha egy olyan szerető és gondoskodó családban nőhetnek fel, mint a miénk.

1990-ben kezdtem meg a nevelőszülői munkámat. Az eltelt sok év alatt 24 gyermekről gondoskodtam az otthonunkban. Közülük tizenkettőt sikerült örökbeadnom, hatot pedig hazagondoztam a vérszerinti szülők háztartásába. Egyik utógondozói ellátott fiam már megnősült és elköltözött tőlünk. Jelenleg hárman élnek a háztartásunkban, két egyetemista és középiskolás gyermek. Mindegyikükre büszke vagyok és szeretettel gondolok rájuk. A férjemmel közösen neveljük és neveltük a ránk bízott gyermekeket. Kezdettől fogva nagyon fontos volt számomra az ő támogatása és segítsége a mindennapi problémák megoldásában. Édesanyám szintén nevelőszülő volt, akinek példája ösztönzött a nevelőszülői hivatás választására. Három saját gyermekünk van, akik már kirepültek a családi fészekből, de szoros kapcsolatot ápolnak velünk és a nálunk nevelkedő gyermekekkel. Jó érzés segíteni a családjukból kiemelt gyermekeken, de sokszor nehéz is. Ha azonban visszatekintek, akkor boldogsággal tölt el, hogy 24 gyermeknek tudtam otthont és biztonságot nyújtani.

2019-ben lettem nevelőszülő a Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézménynél. Hogy miért választottam ezt a hivatást? Elsősorban az motivált, hogy nehéz sorsú gyermekeken tudjak segíteni. A nevelőszülőség egy olyan tevékenység amit az otthonomban is el tudok látni. Így lettem a tanfolyam elvégzése után 5 gyermekes anyuka. A két saját lányom mellé érkezett három nevelt gyermek. Nem mondom, hogy nem voltak nehézségek, mert igen is voltak nehezebb napjaink. Türelemmel, szeretettel, gondoskodással és az egymásba vetett bizalommal azonban mindig, mindent megoldottunk és minden nehézséget legyőztünk. Így váltunk mi egy igazi nagy családdá. Ahogy teltek az évek rájöttem, hogy ez nem csak munka a számomra, hanem hivatás. Ha most újra választanom kellene, én akkor is nevelőszülő lennék, mert büszke vagyok a munkámra!